Kedden meg elmentem a Ground Zero hoz, a szeptember 11
edikei katasztrofa szinhelyere. Erdekes feelingem volt ott,
valami ugy megerintett. Mennyi artatlannak, oregnek, fiatalnak, gyereknek kellett ott meghalnia. Sajnaltam az
embereket, a hozzatartozokat, akiknek a szerettei ott eletuket vesztettek. Igy
komolyabban sohasem olvastam utanna igy ennek az egesznek, de ez a latogatas
utan igen. Es meg en is ujra atertekeltem az eletemet, igenis elegedettnek es
szerencsesnek mondhatom magam. Egy magyar fiatal par mogottem setalt. Eleg
sokat voltunk egymas kozeleben. Hallottam, hogy kritizalnak mindenkit :D :D ... ez
igy nez ki az ugy nez ki stb….. Egy ideig gondolkodtam, hogy megszolitsame
oket magyarul, de aztan hamar kizartam az otletet. Ha szimpatikusak lettek
volna akkor igen, de nem, egyaltalan nem voltak azok.
Brooklyn Bridge es Ground Zero utan elmentek MZ hez az
Astoriahoz (Queens). Elmentunk egyutt
vasarolni kajat amibol szendvicset tudok
kesziteni a Niagara vizeseses kirandulasunkra. Mivel olcsobban megakartuk uszni,
hogy ott majd ne kelljen kajat venni, szuper otletnek tunt. Felvagott, sajt,
hatalmas zsomlek… meg inni valokat is vettunk. Aki meg sporolni akar a
kajaval, annak ajalanam a szenyo keszitest :D. Elegge kivoltam ekkorra mar purcanval,
igy egybol haza is mentem Pelhambe az Astoria utan.
Paulo nem volt otthon, mar elvolt menve munkaba.
Megbeszeltuk, hogy a kulcsot a Supernel hagyja. Nekik azt mondta, 8 korul
megyek haza….en mar 6kor mentem is, igy 45 percet kellett varnom mig hazaertek
es megkaptam a kulcsot. Kozben meg minden ott lako szolitott le,
kerdezoskodtek, hogy most koltozteme be, honnat vagyok stb. Egy neger srac
valami parfumoket akart eladni nekem, alig tudtam mar vele megertetni, hogy I
am not interested in parfumes now. Vegul megkerdi honnat vagyok, mondom neki
Romania. Erre a valasz, hogy akkor te beszelsz Arabul, pedig o azt hitte orosz
vagyok. Kicsit igen eltevedt a gyerek, aztan fel is vilagostottam hamar, hogy
Romania nem Middle East, hanem Europe……Europa az en draga imadott kontinensem….Feljutval
a lakasra hamar a kutyat berekesztettem
addig mig megkentem a szenyokat. Jo vago kesei voltak Paulonak meg az ujjamat
is jol sikerult megcifrazni. Majd a kutyat levittem egy setara, letusoltam,
osszepakoltam Niagarara azt be az agyba, irtaam egy ket blogbejegyzest….ejfel
korul hazaert Paulo a munkabol, egy kis beszelgetes, azt alvas mert hajnali fel
6 kor kellnem kellett szerda reggel. Ejszaka tobbszor is megebredtem, megneztem
hany ora, mar alig vartam, hogy keljen felkelni es menni…nagyon vartam mar
Niagarat. Paulonal ez a keddi ejszaka volt az utolso…. Vagyis a csomagomat ott
hagytam, de mar nem aludtam tobbet ott… Az egyik ok mivel a csaladja szerdan
erkezett vissza Puerto Rico-bol en meg igy nem nagyon akartam ott lenni, a hely
is eleg kicsi volt, kenyelmetlenul ereztem volna magam, de nagyon.
Pauloval kapcsolatban: elmult minden, a szenvedely, a hev, a
vagyakozas utanna…minden….ami igazabol nem is lenne meglepo nalam, mert
rengetegszer esett mar meg az ilyen fellangolas egy egy fiu utan, 1-2 nap azt
vege. Ami neha mar idegesit is engem, hogy miert vagyok ilyen…. Csak azon csodalkoztam, hogy alig telt el 3
het es tenyleg annyira oda voltam erte meg Miamiban, meg az elkovetkezo egy ket
napban Texasban. Meg sirtam is Miami-ban a vele valo beszelgetes kozben
felszallas elott egy ket perccel…. Szerintem
ennek mas erzelmi kiindulo pontja is volt, pl, hogy most vissza kell menni
Texasba, ujra melo ez a csodalatos het utan egyutt a csajokkal stb….. Na
mindegy a lenyeg, hogy naprol napra ottletem alatt mar csak baratkent tudtam
ra tekinteni… Szep emlek marad, de csak
annyi…. Aranyos volt, rendes velem amit ertekelek, de ennyi…ezzel a Paulo s
temat le is zarom….
Lassan majd jon a tobbi bejegyzes is, de idore van meg szuksegem megirni oket, mar nem is nagyon emlekszem az egyik az, a masik meg nem igazan van idom... miota visszajottem csak porog minden...:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése