Eljott a szerdai nap, utolso par oram Amerikaba. Fel 10 ig aludtam is reggel, majd megreggeliztem, csomagjaimat ossze szedtem, 11re kicsekkoltam, azt elindultam a metro allomasra. A gepem csak este volt, de mivel igy is ugy is kikellett csekkolni, akkor inkabb szivesebben uldogelek most a repuloteren, mint valahol Manhattenbe. Mivel egy nagy taskatol megszabadultam, Eri elvitte, igy csak egy nagy borondom volt, egy kezi poggyaszom, laptoptaskam meg kis taskam. De minden nagyon nehez volt. Alig birtam. Egy csomot szenvedtem, amig kiertem a repulooterre. Egyessevel hordtam fel a taskakat a lepcsokon, ki voltam purcanva annyit cipekedtem. Neha neha egy ket szemely megsajnalt, azt picit segitett. Metro megallt, a nagy taskamat behuztam, vissza mentem a kis taskaert, addig a nagy bent felborult. En mar tenyleg kesz voltam. Egyszerre a kettot nem tudtam huzni, foleg nem behuzni a metroba. Mar olyan is volt, hogy a srac emgkerdezte, hol szallok le es kihuzta nekem az egyik taskat, majd o visszault, tovabbment. A JFK re olcson kijutsz metroval, nem erdemes busszal menni ki szerintem, az meg picit dragabb is. Igaz, hogy metroval is valatni kell parszor, de olcsobb. 1 metro jegybe kerult, ami kb 2,25 dollar plusz egy 5 dollaros jegyet kellett venni, a shuttlere ami a metro allomasbol kivitt a terminalokhoz. Megerkezve a repterre, emg is hagytak, hogy becsekkoljak mar, ezen meglepodtem, mert meg koran volt. Habar nem tudom pontosan, hany oraval azelott lehet becsekkolni. Persze tulsulyos voltam, 3 kiloval, es szerencsemre a no semmit sem szolt, pedig mar azt is a taska tetejere tettem, amit dobni kell szorultsag eseten. Azt hiszem ezzel a taskakkal nagyon szerencsesek voltunk. Osszesen Erivel a harom taskaba 10 kilo plusz volt. Ne is beszeljunk, hogy a kezi is hogy megvolt rakva, ha lemertek volna, lett volna bajunk, jol atvallogattam a dolgokat es minden legnehezebb dolgot a kezibe rejtettem el. Ugy huztam be a zart, hogy raultem, meg nyomtam errol, arrol. Nem is szamitottam azt kinyitni, amig Europai foldre nem erek.
Talaltam is egy jo kis helyet, ahol kenyelembe helyeztem magam, sajnos ingyenes wifi elerhetoseg nem volt, igy vennem kellett, nem akartam tobb mint 6 oran keresztul unatkozni. MIvel mar Amerikai bankartyam nem volt, igy a romant kellett hasznalnom. Hogy mit csinaltam, mit nem, de igy utolag megnezve a szamlam, ketszer vett le penzt sot meg sokkal tobbett is, szinte harom szoros arat fizettem, mint amit kellett volna. Lehet en kurtam el valamit, fene tudja..... Repteren hamar eluttem az idot, beszlegettem par szemelyyel, kepeket nezeggetem amit az utolso ket hetben keszitettem, feltoltogettem beloluk nehanyat. Szinte eszre sem vettem ugy eltelt az az ido. A vegen mondjuk mar keresgeltem a konektorokat, mindegyik olyan rossz volt, atalakito benne nem akart megallni, a suly huzta le, alig tudtam tolteni. De ahogy lattam most is mindenki ezzel szenvedett, foleg a kulfoldiek, kiknek atalakitora volt szukseguk.
Repuloteren varakozva, ahogy bambultam az ablakon kifele az akkor felszallo gepekre, mind az jutott eszembe, hogy Istenem mennyiszer elsirtam megam Texasba, ahanyszor egy repulot lattam a levegobe, annyiszor elkepzeltem, hogy barcsak ulnek azon en is Euroba fele haladva, es hogy mennyire boldog lennek. Rengeteg minden joba volt reszem, a szivem megis haza vagyott. Es akkor meg, Sasha elott, soha el sem tudtam volna kepzelni, hogy en ott eljek vagy hasonlo. Van az a to, kis dombbal a szomszedsagban, sok este oda elsetaltam a nyaron, cigiztem es sirdogaltam. Volt olyan idoszakom amikor elegge magam alatt voltam, persze ez hetkoznapokon jott ram, hetvegen baratokkal nem gondolkoztam ezen a haza menesen. Epp Sashaval azt beszeltuk el, hogy milyen jo is lett volna ha mar akkor ossze jovunk Februar elejen, egy evvel ezelott amikor eloszor talalkoztunk. De ennek igy kellett tortennie, igy volt ez megirva..... ez volt a sorsunk..... nem szomorkodok ez miatt. Inkabb orulok neki, hogy ha meg az utolso negy honpaban is, de megismerhettem ot ugy igazan es atelhettem mindazokat a gyonyoroket, amire mindig is vagytam. <3
Egyszer csak egy madar bukkant fel a labamnal, ott essze gyalogolt mindent, kerete az elelmet :) Mindenki mosolygott rajta. Nem is tudom elkepzelni, hol keveredhetett be a madar az epulet belselyebe.
Amikor Dallasbol eljottem, akkor meg ugy gondoltam, hogy ebben az evben vissz terek meg, de nem tudtam pontosan, hogy mikor. A sponsorshipem nem alakult ugy, ahogyan szerettem volna, igy a suli tema csuszott a nyarrol. De amint elhagytam Dallast, Sasha is egyre jobban kezdett kerlelni, hogy minel hamarabb menjek vissza hozza. O mar marcius kozepet akarta. Ezzel a tudattal, hogy hamarosan mar repulojegyem lessz vissza Dallasba, igy megvoltam nyugodva.
Eljott a felszallas is, kenyelembe helyeztem magam, johettek a filmek meg a kaja, snack. :) Igazabol csak kettot neztem emg, tobbre mar nem volt idom, azt hiszem 7 ora alatt most meg is erkeztunk Londonba. Egyebkent imadom az international flight - okat. Egy kedves amerikai fiatal par ult mellettem, latszott, hogy mennyire szerelmesek voltak. Vegig csokolgattak egymast, nevettek stb..... Nekem meg most pont ezt kellett latni. Olyan maganyosnak ereztem magam, annyira hianyzott Sasha, annyit gondoltam ra, hogy most milyen jo lenne ha igy egyutt utaznank haza. Londonig semmit nem aludtam, az a het ora nagyon gyorsan elszallt.
Londonba volt egy ora az atszallasra, egyik terminalrol meg a masikra is atkellett vonulni. Meg egy picit ott is beszeltem Sashaval. Komolyan a gep tele volt magyarokkal. Olyan furcsa volt, amikor Londonba a kapu elott meghallottam a sok magyar hangot. Oszinten zavart, nagyon zavart, nem esett egyaltalan jol a fulemnek. En is ossze vissza voltam zavarodval mar, azt se tudtam milyen nyelven beszelek. Volt, hogy neki mentem valakinek, azt mondtam neki Sorry, utanna meg angulol elkezdett velem beszelni, en meg angolul valaszoltam. Kozbe megis tudtam, hogy magyar, de tenyleg mar azt se tudtam, hogy beszelek, egyik mondat magyar volt, masik angol. A kozelemben levo srac mar el is mosolyogta a vegen magat. Elalmosodtam amire a gep felszallt, megvartam meg a snack-et azt Budapesten a landolasnal ebredtem meg. Deli 12 kor szalltunk le, eleg sok idot vett igenybe, amig kezhez kaptam a taskam, pedig szinte az elso borond volt, ami felbukkant a szallagon.
Ahogy ki ertem egybol eszrevettem a tesom, anyukam es a kis Balazst. Anyu egy kicsit konnyezett, kaptam egy kis tulipan csokrot is. Jo volt latni nagyon anyut, meg a kis Balazst is. Olyan nagy lett Istenem. Olyan edes volt, ugy varta, hogy jojjek haza, mar azelotti nap emlegette, hogy nem megy csutortokon oviba, mert jovok en haza AMerikabol, es kiszeretne jonni a repuloterre. :) Kis dragam, enni valo volt, ugy meselt, fogta akezem, olyan edes volt. Most lessz majusba negy eves.
Egyutt a csalad fele, megvan az orom!
Puszi, Dalmi!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése