2013. október 23., szerda

...and your visa has been approved....:)


Na akkor jojjon egy kis folytatas.... Ahogyan a cim is mutatja, mar tudjatok, hogy megkaptam a vizumot. :) Nah de kezdem elejetol a storyt. Penteken  reggel 7 tol este 10 ig dolgoztam, szombaton ugyanezt a 15 orat megcsinaltam, (nem is lett volna baj, ha 12 elott le birtam volna fekudni) vasarnap meg reggel 11 re vissza kellett mennem 3 ig, 5kor meg indult a buszom Budapestre. Kicsit kivoltam faradval, mar vasarnap delben ereztem ha a buszon lehetek vegre sokat fogok aludni. 3 kor igaz hogy vegeztem, de mivel nincs mar autom es tomegkozlekedes sincs vasarnap, kikellett allnom stoppolni. Tudjatok nalunk fele ezt normalisnak tekintik. :) Vagy egy 20 percet integettem, amig stoppot kaptam, amire haza ertem meg mar 4 ora volt. Volt egy "szuk" oram, hogy ossze szedjem magam. Csomagolni is aznap reggel csomagoltam, munka elott. 

Az ut kb 12 ora, mondjuk mar annyit buszoztam, hogy megszoktam ezt is, eleg sokat tudtam aludtam most... hajnali 5re megerkeztunk a Nepligetbe, akkor meg kikellett cipekednem Erdre. Olyan ideges voltam hetfon, egesz nap gyomoridegem volt. Nap kozben meg vissza kellett mennem Budapestre kifizetni a 160 dollaros vizum illeteket az MKB bankban es meg a nagykovetsegre is elmentem, hogy majd kedden reggel ne stresszeljem magam azon, hogy vajon megtalalom-e, hanem egybol tudjam, hogy hova kell mennem. Delutan meg Balazst en hoztam haza az ovibol, kis dragam, olyan edes. Akartam kerni egy uj bankszamla kivonatot az Erika neveben az Erste banknal, amit persze nem adtak nekem, gondoltam egyebkent, megis megprobaltam, Eri irt egy meghatalmazast, vittem a szemelyiet meg a lakcim kartyajat, de igy sem.... Hetfon este meg neki suliba kellett mennie, ha nekem elment volna a bankba, akkor a sulit kellett volna kihagynia, igy meg vegul hagytam a francba az egeszet, remenykedtem, hogy nem kell uj es hogy elfogadjak a szeptember kozepen kert kivonatot is. Egyebkent is senki nem mondta hogy uj kell csak en annyira akartam hogy minden rendben legyen, otthon az en bankomtol is kertem ujat, amit igazabol el is felejtettem magammal vinni. Este meg beszeltunk kicsit Sashaval, vagyis irtunk, ami jobban kikeszitett, de errol a kesobbiekben....

Hetfo ejszaka probaltam idoben lefekudni, hogy kipihent lehessek, de olyan rosszul aludtam, minden masfel oraban megebredtem, neztem a telefonomra, foleg mar a reggeli orakban. 6 kor kellnem kellett, hamar ossze kaptam magam, igy utolag elmosolygtam, hogy reggel almosan felraktam egy nagy logo fulbevalot, amit akkor szoktam hasznalni, amikor partyzni megyek, majd kivettem es vegul beraktam egy masik nagy fulbevalot, tukorbe neztem, aztan rajottem, hogy megis csak vizum interjura megyek, valami szolidabb kene, azt ott vacilaltam, hogy csak mind nagy, mutatosabb fulbevalokat hoztam, vegul aztan kiszedtem mindent. :)  Most meg igy elmosolygom magam, hogy azzal voltam elfoglalva, hogy hogyan oltozzek ugy hogy megfelelo legyen egy vizum interjura (ekszer, haj, stb... haj mert kiengedett hajjal olyan kislanyosnak ereztem magam). Habar lehet ezek a dolgok nem is szamitanak csak en csinaltam nagyobb dolgot belole.  

Na mindegy, szoval  fel 7 kor indultam Erdrol busszal  Budapestre. A noverem belerejtett egy banant a taskamba, hogy egyek valamit mielott bemennek, mert ilyenkor aztan se az eves se az ivas nem megy. Nah meg egy csodaszert is, valami vitamin bombat, ami energiat ad stb, .... 30ml volt, de alig birtam meginni szinte "osszehanytam" magam a villamoson.... Az a lenyeg, hogy en akkor reggel olyan nyugodt voltam, annyira nyugodtan indultam utnak, hogy alig akartam elhinni. Gondoltam az interjura persze, de nem is volt gyomoridegem, erre meg egyaltalan nem szamitottam. Annyira szoktam ilyen helyzetekben szorogni, meg gorcsos lenni, hogy meglepodtem en is magamon. 

Reggel 8 tol volt az interju. En mar fel 8 kor a kapu elott toporogtam, ahonnan kiszoltak, hogy majd csak 8 elott par perccel fognak hivni. Ugy is lett, csak 8 kor hivtak be. En voltam az elso, az elso sorszamot is kaptam, ami 100 volt, de mivel a foto regi volt, ujat kellett csinaltatnom, (szerencsere volt ott egy automata) igy amire az elkeszult elmulasztottam a 100 sorszamot, ujat kellett huznom, az meg mar 109 volt. Egy no ott atnezte a papirjaim, ki is szedte a felesleges dolgokat, mint pl az iskola irt egy levelet amit mutassak meg az amerikai nagykovetnek. Majd leultem es varakoztam..... ugy elvoltam gondolkozva, hogy amikor hivtak a 108 as szamot, hamar felpattantam es oda siettem az 'ablakhoz', amikor a no vissza tolta a papirjaim, hogy en 109 es vagyok, csak akkor ebredtem neki, hogy ...de hulye is vagyok.... ez is csak velem tortenhet meg. Akorra meg a masik no is oda jott, akie tenyleg volt a 108 as sorszam, o meg ott nezett ram mondhatnam csunyan, hogy en mit keresek ott, vicces jelenet volt, modhatnam el is vorosodtem szegyenemben, haha....

Nah aztan vissza ultem a helyemre, a melettem ullo no csak mosolygott, mondvan meg reggel van :) :)  Meg mindig nyugodt voltam, nem is kattogott azon az agyam, hogy mit fogok mondani, kerdesek meg stb mindaddig amig hivtak a szamom, es egy magyar ott dolgozo no elkezdett hozzam beszelni. O vette le az ujlenyomatokat es nezte at, hogy minden rendben vane a papirjaimmal. Amikor meglatta a roman utlevelem (mert a regit is oda tettem, mivel benne volt a regi vizum, akartam hogy lassak, hogy en vissza tertem az au pair evem utan is). Komolyan nagyon megijesztett. Elkezdte mondani nekem a szoveget, kicsit meg bunko is volt, hogy en miert jottem Magyarorszagra vizumot igenyelni? Hogy csak ezert eljottem idaig stb..... es hogy nekem Romaniaba kellett volna mennem, mert oda szol a lakcimem, es hogy igy nagyon nehez megkapni a vizumot, mivel nem tudom bizonyitani a nagykovetnek, hogy en vissza terek Magyarorszagra, mivel nem is innett vagyok stb (epp hogy nem mondta, hogy nem is vagyok magyar)..... szoval ott nyomta nekem a szoveget, es, ereztem, hogy a legnagyobb baja az volt, hogy romankent magyar utlevellel mit keresek ott. Miutan ujra hlyet foglaltam csak kattogot az agyam, folyamatosan angolul beszeltem magamban, magyaraztam, hogy en miert is jottem ide vizumert, es hogy en mennyire magyarnak erzem magam stb :) Felkeszultem minden lehetseges kerdesre. Akkorra meg mar olyan gyomoridegem lett, hogy ulni is alig birtam, amikor ujra szolitottak a szamom, mar a nagykovethez kellett mennem, komolyan mar felalni is alig birtam. Eskuszom addig semmi bajom nem volt, mig az a no jol ki nem osztot hogy en Budapestre mertem jonni vizumert es nem Bucharestbe mentem. Mar elkezdett lejatszodni elottem a kep par masodpercig, hogy csinaltathatok roman utlevelet es probalkozhatok ujra..... aztan gyorsan el is 'hessegtettem' a gondolatot, hisz azon az elven vagyok azt vonzzuk be amire eppen gondolunk, igy arra probaltam oszpontositani, hogy ha nem elek itt Magyarorszagon, akkor is, itt es most siekrulnie kell ennek a vizum tortenetnek. 

Nah szoval az amerikai nagykovet egy kozep koru ferfi volt, nagyon kedvesnek es normalisnak tunt. Sok kerdesre felvoltam keszulve, es alig kerdezett valamit. Az elso kerdese az volt, hogy miert ezt az iskolat valasztottam. Ekkor elmondtam neki, hogy Au-Pair voltam Dallasban es ugy talaltam ra erre a szakra es iskolara. Masadik kerdese, hogy ki fizeti ezt nekem, valszom, az elso evemet en oldom meg, a tobbit a szuleim es a testvereim. Gondoltam, hogy itt majd fog kerdezni, hogy honnat van nekem penzem es hogy a szuleim mit dolgoznak stb, de semmit nem kerdezett. Megkerdezte meg hogy mik a terveim, elmondtam hogy egyszer ezt az Associate Degreet akarom megkapni a Richland Collegetol, aztan emg at akarok trasferelni egy egyetemre es megkapni a Bachlor Degreet. Tanulmanyaim utan meg vissza terni es Magyarorszagon telepedni le. Azt meg megkerdezte, hogy hol lakok Magyarorszagon, ekkor elmondtam neki, hogy en igazabol Romaniaban lakom, de a testverem es anyukam itt el, en meg apuval otthon. Ami igazabol reszben igaz, anyuval kapcsolatban, mert most talalt itt egy munkat, (mar itt is van) idos nenit gondoz, egy honapot itt lessz, egyet meg otthon. Nagyjabol ennyi volt a kerdesekbol. Megnezte a Roman utlevelembe levo vizumot, amit lepecsetelt, vissza adott es jott a boldogito mondat, hogy 'Your visa has been approved'. Mosoly jelent meg az arcomon, illedelmesen megkoszontem, azt tavoztam. :) Nem fertem a boromben, annyira boldog voltam, nagy teher esett le a vallamrol. 

Ahogy kijottem a nagykovetsegrol egybol fel is szalltam az elso buszra, a kovetkezo megallonal felszallt egy egy kozepkoru par, akik velem szemben foglaltak helyet, angolul beszeltek. Akaratom ellenere is nagyon megbamultam oket, ugy figyeltem rajuk, talan meg el is mosolyogtam magam, annyira edesek voltak es annyira jo volt latni, hogy ennyi evesen ilyen boldogan ulnek egymas melett, olelgetvel es puszilgatval egymast. Ilyenkor ugy eltudok kalandozni a gondolataimban, hogy biztosan szep hazassaguk van es milyen jo erzes lehet ennyi evesen is eleted szerelmevel lenni. Szerintem eszre vettek, hogy ertem mit beszelnek, mert annyira figyeltem rajuk. Egyszer csak a ferfi elkezdett hozzam beszelni angolul, de olyan szinten, mintha termeszetes lenne az hogy beszelem a nyelvet. Jo... tudom, hogy sokan beszelik mar itt, de nekem ugy is fura volt hogy nem kerdezte meg hogy beszeleke angolul csak ugy elkezdett komunikalni velem. Akkor mondtak, hogy Amerikabol vannak, Seattle bol. Elmondtam nekik, hogy voltam aupair Amerikaban es hogy most is a nagykovetsegrol jovok, eppen most kaptam meg a vizumom. Olyan edesek voltak, ott gratulaltak meg mindem, olyan szivesen beszelgettem volna meg veluk, de mar megerkeztunk a Deak terre, lekellett szallnom. Eskuszom az a par mondat annyira jol esett, hogy az hihetetlen. Ugy tudtam orulni annak a par perc talalkozasnak veluk. Kis dolgok is milyen sokat jelenthetnek. Utolag ezt a jelenetet elmeselve a testveremnek, o ugy orult neki, egybol mondta, hogy ez egy jel es hogy figyeljek a jelekre, mert nekem meg dolgom van Amerikaval. :)  Mondta is, hogy miert szalltam le, idom lett volna, majd vissza buszozni. :) Az a kedves par kepe elesen megmarad az emlekezetemben az biztos. 

Mostmar csak varnom kell az utlevelem kiszallitasara, amit remelek, hogy megkapom pentekig, hisz szombaton utaznom kene haza, vasarnap deltol melo van....

Udv mindenkinek!
Puszi
Dalmi


10 megjegyzés:

  1. Szuper, minden alakul szép sorjában...:-) Mindig olyan jó látni, hogy ismét jelentkezel :-)

    VálaszTörlés
  2. Minden jol alakul, ugy orulok neked :)
    Es ne feledd, mindig minden okkal tortenik!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Koszonom szepen Agi! Meg nem vagyok tul a nehezen, de szepen lassan...

      Törlés
  3. Szuper! Gratulálok! "Kialakul, jóra fordul minden - ez legyen a jelmondatod!" Mondta régebben mindig egy ismerősünk. És tényleg így van. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Koszonom Evi, pozitivan probalok hozza allni :)

      Törlés
  4. Jaj, annyira örülök neked!!!
    Lassan minden kirakós a helyére kerül... Gratulálok!! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Koszonom szepen Annabelle, lassu folyamat, de tudom, hogy lessz eredmenye!

      Törlés
  5. Kedves Dalma,
    szeretem a blogodat és ugyan nem ismerlek, írásaid alapján téged is. Elég régóta olvaslak és bevallom kicsit félve olvastam mindig a terveidről Sashaval kapcsolatban. Más világ az övéké, másként viselkednek külföldön és másként otthon.
    Egészen biztos vagyok benne, hogy semmi köze az irántad való érzéseinek a veled kapcsolatos döntéséhez. Biztos, hogy most is szeret téged.
    Azonban neked is látnod kell, hogy az édesapja várható látogatása (remélem jól emlékszem) előtt szakított veled váratlanul. Könnyen lehet, hogy ki van választva valaki, akit el kell vegyen feleségül otthon. Annyi, de annyi ilyen történet ismert, mi meg azt hisszük, hogy kivételek vagyunk, de valójában nem.
    Szóval nem a te hibád, ne emészd magad, próbáld lezárni az életednek ezt a fejezetét és légy nagyon boldog mással, tiszta szívemből kívánom neked.
    Remélem, hogy nem kavarnak fel nagyon a gondolataim, semmiképp nem azért írtam, hanem inkább megnyugvásul.
    szeretettel, Rita

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Koszonom szepen Rita. Mindig olyan jo erzes latni, hogy "idegenek" tudnak irni par vigasztalo szot nekem. Igazabol igen, en is azt hittem, hogy kivetel vagyok, de sajnos nem. Mar regota tudtuk, hogy jon az apukaja, de azt hittuk max Decemberben elmegy, szakitasunk elotti napokban derult ki, hogy majusig ott lessz! Nem tudom, hogy valaha is megfogome erteni, hogy ez miert is tortent, igy ahogy tortent, ezek a kerdesek mindig ott lesznek bennem. Mas kultura, mas vilag, probalkoztam, de meg sem tudok teljesen azonosulni ezzel.... Jobban vagyok mar, habar meg mindig ott van o nap mint nap a gondolataimban. Nagy szerelem volt a reszemrol, de bizom benne, hogy sikerul lezarnom ezt a fejezetett es lesznek meg boldog szerelmes napjaim :) Megegyszer koszonom a jokivansagokat! Hugs, Dalma

      Törlés