The new Au-Pair is coming today...

Ahogy mar megerkeztem Harrison nem ment suliba szerdan, igy vele itthon ultem, ilyenkor 12 orat melozom, pedig csak 10 et szabadna naponta. Egesz nap olyan almos voltam, alig birtam nyitval tartani a szemem. Ugy aludtam volna egy - ket orat. :) Nagyon nehezen telt el a nap, lassu volt, mint a fene... Meg jo, hogy dugiba neha tudok netezni, legalabb kicsit tudtam ma is beszelni Noemival, tesoval, baratokkal stb... Anyu felhivott telefonon, unakocsemnek, Botondnak odaadta, olyan edes volt a draga. Mondta anyu neki, hogy Amerikaba vagyok es o kijavitotta, hogy nem, mert Texasba. En alig varom, hogy oket lassam. Komolyan en napokat szeretnek csak veluk tolteni, csak veluk foglalkozni. Alig varom veluk jatszak, vigyem oket ide - oda :) 

Carson edes volt, a heten minden egyes nap a suli elott tart karokkal futott velem szembe, adott egy puszit es mindig elmondta, hogy mennyire fogok neki hianyozni. A suli elott a Stop tablas, forgalom iranyito nonek minden egyes nap elmondta, hogy ez nekem az utolso hetem. :)

Este 6utan ertem jott Sasha.... mivel egesz nap a hazban voltam, alig vartam, hogy kimozduljak itthonrol. Imadom az esteimet vele tolteni, csak szegenynek annyit kell vezessen, sajnalom is. 25 perc amig ertem jon, 25 perc vissza naluk, s akkor megint 2x25perc neki amikor hazahoz es mindez autopalyan. Szinte ket  orat vezet ertem naponta amikor talalkozni akarunk.

Csutortok reggel ujra itthon maradt Harrison, ezert unalmasan telt el a napom. Takaritasomat is lekellett mondanom. Vagyis atraktam jovo csutortokre. Ha minden igaz jovo heten keddtol pentekig meg lessz takaritas. Utolso alkalom mindenkinel. Baratokkal legalabb tudtam beszelgetni, igy valamivel jobban telt az ido. Csomagjaimat ossze raktam, atcuccoltam a masik szobaba. Regi szobam kitakaritottam, este jon az uj lany, kivancsi vagyok nagyon ra. :)

Egyszeru szobam volt, de igy az ev alatt nagyon megszerettem, foleg a kis furdot meg a gardrobot, hianyozni fog, furcsa erzesek keringnek bennem, folyamatosan csak sirni tudnek... orvendek, hogy vegre a csaladot itt hagyhatom, boven eleg volt egy ev belolluk, de megis banatos vagyok, Dallast nem szeretnem itt hagyni. Amire kialakulna az eletem, a baratikor, meg minden, akkorra szedhettem a cuccomat s lephetek tovabb... ez nekem nehezen megy.... most nagyon nehezen... Angliaba egyszeru volt, ott vartam, nagyon... De ott nem volt olyan eletem mint itt, ott nem voltam ennyire boldog, ott nem volt kialakulva ennyi minden.... folyamatosan gyomoridegem van, de nagyon.... tudjatok mi a furcsa? Hogy nem tudok ugy igazan izgulni, orulni, hogy en most hazamegyek... sot... inkabb felek... felek mindentol... felek mindenkitol... felek az emberektol... mi lett velem konyorgon???????

Ma este mar Sashaval nem talalkozunk, majd csak holnap, penteken. Mar alig avrom hetveget, mar huzzak el ebbol a hazbol s lehessek a barataimmal par napot.

Nah ma kiszallitottak a laptopot is, ami MZ ismerosenek lessz, csodaszep. En is elfogadnam :) Csak nem fussa :(. 

Ha minden igaz hetvegen megyunk Oklahomaba, szombat reggel szeretnenk menni es vasarnap este hazajonni. A Roberts Cave nemzeti park kozepeben, egy kis fahazban szallnank meg ejszakara. En mar annyira beleletem magam, nagyon szeretnek menni. Biztos hideg lessz ott, de majd jol feloltozok. :) Ez az utolso teljes hetvegem, igy nagyon akarok menni, mert mar nem lessz lehetosegem igy ideig, amig vissza nem siekrul jonni. Nehany elozetes kep a helyrol:

Mar a heten tobbett nem jelentkezem, majd csak jovo het elejen. Puszi mindenkinek!
Hug,
Dalmi
<3 <3 <3